Jordán Tamás vezényelte Berzsenyi: A közelítő tél című versét
A több száz gyerek együttes versmondását a Székesegyház előtt Jordán Tamás a Weöres Sándor Színház igazgatója vezényelte. Elhangzott: Berzsenyi: A közelítő tél.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
- Hogy egy hanggal több legyen, magam is beállok közétek - mondta köszöntőjében Marton Zsolt szombathelyi alpolgármester, és valóban így is tett: az első sorban türelmesen hallgatta Jordán Tamás instrukcióit, és részt vett a vers elmondásában.
Végül három volt. Egy televíziós forgatócsoport kedvéért háromszor ismételték meg a gyerekek Berzsenyi: A közelítő tél című versét, az első kettőt, hogy tökéletesen menjen, a harmadikat pedig a vágóképek kedvéért: hogy a "sugárzó odaadás" is tükröződjék az arcokat mutató közelképeken. Jordán Tamás rendhagyó irodalmi félórát rögtönzött, illetve gyorstalpaló versmondó tanfolyamot, hogy megértesse a gyerekekkel, hogy is kell az "együttmondás" műfaját jól művelni.
Fűzfa Balázssal már sok helyen jártunk a versmondással, nagyon szép élményeink vannak - mesélte a gyerekeknek. - Szeretném, ha a szombathelyi egy gyöngyszem lenne az eddigi versmondások között. Meg akarjuk mutatni a világnak: "Ez Szombathely! Berzsenyi nagy költő, és fantasztikus ez a vers, ez a város!"
A Jordán Tamás mellett álló négy diák főpróbát tett a szövegtáblákkal: bravúros koreográfia szerint - cserélgetve magukat - mutatták a táblákat a gyerekeknek, hogy a versmondás folyamatos legyen. Mialatt a rendező háromszor elmondatta a verset, megtanította, milyen, amikor a mondatnak közlésereje van: "van benne valami hevület, valami nemes, valami, ami több, mint a szöveg."
|
Nem csak ki kell mondani a sorokat, hanem picit bele kell gondolni, milyen közlésvágyat tükröznek a verssorok, akkor harcosabb, tüzesebb, érdekesebb minden. Akkor jön a csoda, amit a varázsmondatunk úgy fogalmaz: "hangokból építünk katedrálist" - mondta a verskarmester a diákoknak.
Hozzátéve: az arcukon látszik az a minőség, amivel a versmondásban részt vesznek, ezért odaadó, átszellemült, sugárzó arcokat szeretne látni.
Egy biciklis hölgy csodálkozva állt meg a téren, mikor a gyerekek harmadszor ismételték meg a verset. Kapott egy sárga lapot, rajta A közelítő tél című vers, amiben benne van: "Minden csak jelenés, minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész..."
Címkék: Jordán Tamás, székesegyház, versmondás
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.