Négy falu, négy fogadóóra - Keddi Kovács tour a megye keleti szegletében
A VAS-100 nyomában
Megyei körkép - Négy polgármesteri hivatal, négyféle fogadtatás: Kovács Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke a minap kelet-vasi településeken tartott fogadóórát.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
A Rába mentén lévő falvak évek óta arra várnak, hogy pályázati pénzből elkezdődjön a beruházás. Eddig azt mondták nekik: akkor van remény, ha a sok kis falu együtt, egyikük gesztorságával valósítja meg a csatornázást. Most meg azt hallották, hogy a nyár végén meghirdetik a pályázatot, de nem a milliárdosakat, hanem az ennél jóval kisebb projekteket támogatják. A falvak vezetői tanácstalanok: vagy várnak egy újabb kiírásra, vagy átterveztetik a csatorna- beruházásokat. Csakhogy az új tervek súlyos százezrekbe kerülnek, amit nem tudnak egyik hónapról a másikra előteremteni.
Azt is megtudjuk, hogy a nyőgérieknek lassan egy éve nincs háziorvosuk. Ugyan a helyettesítő doktorral nincs semmi gondjuk, de egy falunak nagyon fontos, hogy legyen saját orvosa. A mai magyar egészségügy bizonytalanságát jól illusztrálja a történet: az önkormányzat sokadik pályázatára végül jelentkezett valaki, akivel már mindent át- és megbeszéltek, de az illető négy órával a pályázati határidő lejárta előtt visszalépett.
Már vagy félórája ülünk a hivatalban, a jéghideg üdítőbe is belekortyoltunk, amikor kopogtatnak az ajtón. A helybeli vállalkozó a fogadóórára érkezett. Szinte egy szuszra mondja panaszát: már négy éve se szabadsága, se szabadnapja. A boltot és a kocsmát nem lehet bezárni, a kieső forgalmat nem tudom miből pótolni. Alkalmazottra pedig nem telik. A munkaügyi központban már érdeklődtem, ott megtudtam, hogy van megoldás a problémára, de a helyettes után járó támogatást csak egy év múlva, visszamenőleg kapom meg. Tizenkilenc éve ezt csinálom, lassan a nyugdíj közelébe érek, nincs értelme már váltanom.
Pusztába kiáltott szónak tűnik a monológ. A vállalkozó elköszön, a nyőgéri gondok sorolása pedig folytatódik. Rekultiválni kellene a szeméttelepet, a rendezési tervre sincs pénz, mert hiába adna a megye félmilliót, a másik három és félre nem futja a szerény költségvetésből.
Ezután a szomszédos Bejcgyertyánosra megyünk, egy kis kitérővel. Felső-Bejcen még sohasem járt megyei vezető, az alig negyven lakosú településrészre a körjegyző invitál. A megszépült harangtoronynál a helyi egyesületi vezető irányításával munkások dolgoznak, pályázati pénzből csinosítják a központot.
Robogunk tovább, a polgármesteri hivatal udvarán feketébe öltözött anya és lánya várja Kovács Ferencet. Honosítási ügyük felgyorsítása érdekében kérik az elnök segítségét, aki ígéri: levelét megírja, és az illetékes helyre elküldi. Odabent a hivatalban ott az egész testület. Az asztalon kávé, ásványvíz, kedélyes a hangulat. A csatorna hiánya és az esetleges áttervezés is szóba kerül, meg az, hogy a falugondnoki szolgálat kisbusza 12 éves, nő a szervizköltség, lassan le kell majd cserélni. A polgármester szerint az útnak annyi , mert a matricás rendszer bevezetése óta triplájára nőtt a kamionforgalom. Hiába van kint a tiltó tábla, jó lenne, ha lenne mellette rendőr. Nem kell, hogy büntessen, csak azt mondja: most fordulj meg öreg, és ne erre gyere legközelebb!
Tíz órakor a következő állomás Kissomlyó. A polgármesteri hivatal zárva, de az elöljáró nem ment messzire, pillanatokon belül előkerül. Fordul a kulcs a zárban, hellyel, üdítővel kínálnak. A kultúrház felújításáról hallunk. Három pályázó van a 8 milliós munkára. Ezzel a beruházással az önerőnk csutkára lement. Egy nagy cég, de két kisebb vállalkozó is jelentkezett. Ha döntünk, már a jövő héten jöhetnek a munkások.
Kissomlyón örökzöld téma, hogy tavasztól őszig megduplázódik a falu lélekszáma a hétvégi házak miatt, s a nyaralók jogosan kérnek utat, világítást, jó infrastruktúrát, csakhogy a falu a 300 főnyi állandó lakos után kapja az állami kvótát. Egy zalai cég végzi a szelektív hulladékgyűjtést, és amikor halljuk, hogy a céggel kötött szerződésben szerepel, hogy a régi szeméttelepet év végéig rekultiválják, Kovács Ferenc felkapja a fejét: talán a nyőgériek hasonló gondját is így lehetne megoldani.
A VAS 100-as rendszámú, korábbi évjáratú VW Passat Nemeskocs felé veszi az irányt. A falu jegyzője egyedül fogad. A frissen felújított, rámpával ellátott hivatalban megtudunk egyet-mást. Az is kiderül, hogy összerúgták a port Bobával. A háborúság miatt a falu egyedül erőlködik, de azért futja erre-arra. A központban felújítják az egyik oldalon a járdát, árkot, és az uniós előírások betartása miatt elbontott játékok helyett is lesznek új, vagy átépített eszközök a játszótéren. Mert élelmes a magyar: például ha az unió előírja, milyen keskeny rés lehet egy mókuskerékben, akkor nem újat vesznek, hanem átszerkesztik és bevizsgáltatják az átdolgozott játékot. Miután megérkezik a falu polgármestere, a diskurzus a fogadóórákra terelődik. Azt mondja: Meghirdettem az időpontot, de hiába ücsörögtem itt, senki sem nyitotta rám az ajtót. Rájöttem, felesleges a hivatalos formula, aki nagyon akar, az megtalál.
Kovács Ferenc egyetértően bólint, és néhány vasárnap déli saját sitkei sztorival megerősíti: Nemeskocs polgármestere ezzel nincs egyedül.
