Hendrix esete a paraszt-prímással – Napra-koncert a karneválon
Bloggerünk elvetődött a Napra zenekar koncertjére. Előbb menekülni akart, de aztán ökrös szekérrel sem lehetett volna kiszakítani a sajátos etno-örömzenéből. Vájt Fül, a nagy fehér főnök szubjektívje.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
A Napra együttes pénteken este lépett fel a városházánál emelt színpadon, s elmondhatom: nagy sikerrel. A Napra együttes zenéjének közös kiindulópontja a Kárpát-medence népzenéje, és ezt értelmezik újra korunk kulturális ismereteiben.
„Segítségnek próbáljuk meg elképzelni, hogyan viselkedett volna egy 1800-as évek végén élõ paraszt-prímás, ha megmutatják neki például Jimi Hendrix zenéjét.” – olvasható a honlapjukon a stílus-meghatározás.
Már a hangolás alatt letelepedtem a téren és fürkésztem a színpadon hangszereikkel felbukkanó alakokat. A gitárokat és a dobot látva már valamilyen rock-koncertes előadásra számítottam, de közben feltűnt egy hegedű, egy tangóharmonika és a színpad szélén már ott pihent egy cimbalom. „Te jó szagú! Mi lesz itt?!” – gondoltam magamban és előkészítettem füldugóimat ill. megtervezetem az egyre gyarapodó tömegen keresztül vezető menekülő utamat.
A koncert elkezdődött, de nem akartam és nem is tudtam, a tömeg pedig csak nőtt és nőtt. Mi van itt gyerekek? Ütemesen rángatózik a lábam, még jó hogy sörömmel hamar végeztem, mert ebben az állapotban csak kilötykölném a népszerű féllittyós műanyagpohárból. A színpad előtt gyerekek, fiatalok és középkorúak lepték el a teret, hátrébb pedig a lelátón idősebbek is pihentették megfáradt tagjaikat. Félhomályban kissé hunyorítva vettem észre a koncert felénél, hogy a lelátón is kortól függetlenül mozognak kezek-lábak, nem is annyira fáradtak. Mondókák, népdalok olyan köntösbe bújtatva, hogy az háromtól százéves korig mindenkit megmozgat, azért ez már valami. Valamit tényleg tudnak ezek a srácok a színpadon az örömzenéről.
Közelebb merészkedtem a színpadhoz párszor fényképezni, amitől olyan érzés támadt bennem, hogy mindjárt leakasztom a nyakamból a gépet és mosolyogva, vidáman és önfeledten beállok táncolni a mellettem ringatózó csoportosulásba, jhajj… Jó koncert volt… Azt hiszem, hogy a többi világzenei koncert sem marad kihagyatlanul számomra (a Besh o drom és a Boban Markovics végképp nem). (a www.napra.hu oldalon még több információ a zenekarról és dalok letölthető formátumban)
Étel-teszt és világzenei koncert után mihez is van kedve egy egész nap fel s alá rohangáló bloggernek? Hát egy jó adag gyroshoz, sörrel és tűz-showhoz több helyszínen. Ave!
Miután a karneválon világzenei koncertek tekintélyes légiója szerepelt, így egy kicsit utána jártam, hogy mit is takar ez a műfaj.
A világzene gyűjtőnév azokra a zenei stílusokra jellemző, amelyek sem a klasszikus zenébe, sem a világ nagy részén elterjedt könnyűzenébe nem illeszthetőek be, és gyakran népzenei eredetűek. Leggyakrabban a szó szorosabb értelmében vett nyugati (anglomán) kultúrkörön kívül eső országok zenéjét nevezik így. A világzenei művekre jellemzőek az adott kultúrkör hagyományos, megkülönböztető elemei, illetve a jellegzetes hangszerek használata (például a szitár). Maga a világzene elnevezés az 1980-as években terjedt el.
Garai Antal Atom
Garai Antal Atom
