Amerikai álom: férfiszakasz
12 dühös ember Szombathelyen (fotókkal)
Szóval amikor Velma a WS Színház nagytermében a tárgyalására készül, fönn már szedelőzködik a tizenkét dühös ember.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
|
A Weöres Sándor Színház idei első bérletes kamarabemutatója a Márkus Emília-teremben a Tizenkét dühös ember, az előadás rendezője és díszlettervezője Silló Sándor - aki tanárként kezdettől részt vesz a színház életében, de rendezőként most mutatkozik be először. A Tizenkét dühös emberrel egyrészt biztosra ment, másrészt meg nagy kockázatot vállalt. A dráma ismertsége akár előnynek tekinthető, bár a film emléke esetleg fölülírhatja a színházi élményt; de ettől most nem kell tartani: minden szerep jól megtalálta a maga színészét, az összjáték is pontosan működik. Kelemen Zoltán (1. esküdt) titokban szorongó másodedző az elnök szerepében; a társulatban másodszor vendég Avass Attila (2. esküdt) banktisztviselője Gogol meg Csehov kisembereit, Kafka hivatalnokát és Hannibál tanár urat szüli újjá; Trokán Péter (3. esküdt) önhittsége-dúvadsága, apai frusztráltsága a szemünk láttára porlad semmivé; Mertz Tibor (4. esküdt) brókerében estéről estére alapos kétség támad (vö! Lucifer); Horváth Ákosban (5. esküdt) igazi az önuralommal kordában tartott feszültség; Endrődy Krisztiánnál (6. esküdt) mindig működik a praktikus, józan ész; Balogh János (7. esküdt) elég nyegle és nagyon amerikai (lám, az előítélet); Zayzon Zsolt (8. esküdt) tamáskodó Tamás a tizenkét apostol között, szépen, pontosan viszi a hátán az előadást; Jordán Tamás (9. esküdt) csöndes, bölcs és mindig jókor szólal meg; Bajomi Nagy György (10. esküdt) a megtestesült előítélet; Orosz Róbert (11. esküdt) a megtestesült, udvarias és rokonszenves demokrácia; Szabó Róbert Endre (12. esküdt) a szélkakas : csupa derű, csupa pattogatott kukorica. (A játéktér mindehhez a film világát teremti újjá: kopottság, bezártság, 1957., egy forró New York-i délután. Ó, hát persze: az elemek működése is a dráma része. Előbb a fülledtség, aztán a vihar, végül a megkönnyebbülés.) A kockázat máshol kereshető. Bár a színház ereje és lényege mindig az itt és most -ban rejlik, a Tizenkét dühös ember esetében az itt és most -nak különösen nagy szerepe van, és nem elsősorban azért, mert a filmtől eltérően itt minden percben mindenki látszik (ha csak a háta, akkor is). Inkább azért, mert a dramaturgia annyira olajozottan - ha akarom, briliánsan; ha akarom, kiszámíthatóan - megy előre, hogy minden egyes alkalommal tényleg kizárólag a maximális színészi jelenléten (vagy min) múlik, hogy a néző csak a dramaturgia működését érzékeli; vagy elhiszi, hogy éppen ott, éppen akkor fordul a kocka, születik a vélemény, támad az alapos kétség . A szombathelyi előadás képes arra, hogy eltüntesse a dramaturgia olajozottságát, és a szemünk láttára srófolja egyre följebb a feszültséget. Kérdés lehet az is, hogy a feszültségnek melyik rétege a legfontosabb. A mintegy a véletlen folytán összezárt, gyors menetre készülő tizenkét esküdt más és más szociológiai, pszichológiai hátteret, habitust képvisel: ezen a szálon Trokán Péter esküdtje az egyik főszereplő - összeomlása katartikus. Innen nézve Zayzon Zsolt mondata a legmegrázóbb: Ez nem a maga fia ; amire aztán Mertz Tibor kontráz rá: Hagyja élni. Ha - az előbbitől persze nem függetlenül - az előítéletek működését tekintjük a legfontosabbnak, akkor Bajomi esküdt gyönyörűen fölépített, hátborzongató, megrázó nagyáriája az előadás központi eleme. Hogy ezek mind hazudnak, úgy születtek (...) Mások, és kész . A Reginald Rose-dráma legszebb, itt és most (2011-ben, Magyarországon) legmeghatóbb pontja, hogy azonnal kimondatik az ellenvetés is. Ez az egyetlen lehetséges reakció, más lehetőség nincs. (Édes istenem, hogy egy mindig van , dühöng Bajomi esküdt, amikor Zayzon esküdt - elsőként - a vádlott ártatlanságára szavaz. Másban sem bízhatunk, csak ebben. Hogy egy azért mindig akad.)
|
A szerda esti előadáson mintha egy harmadik réteget választott volna magának a sokat derülő közönség (a fordító Hamvai Kornél): a krimit és a nyomozás, a felderítés, a bizonyítékok összegyűjtésének izgalmát. (Esetleg a meccs feszültségét: ahogy 12:1-ről fokozatosan megfordul az állás .) Ez ügyben Mertz esküdt mondja ki - a motívumként működő - kulcsszót, amikor Zayzon esküdt a mozibeli élményeiről kérdezi: Sherlock Holmes.
Azokról az apró, fontos jellemzőkről (cipőtalp, öltönyszín) is érdemes szót ejteni, amelyek az alkalmi egyformaságban megkülönböztetik az esküdteket (jelmez: Kárpáti Enikő, Varga Alexandra). A legszebb mégis Horváth esküdt egyenes háttal viselt, feszülő öltözéke: ahogy kivillan az ingujj a kinőtt zakó alól, abban a sorsa is benne van.
Jelenet az 1957-es amerikai filmváltozatból:
Chicago a Weöres Sándor Színházban - KLIKK IDE !
Címkék: Jordán Tamás, weöres sándor színház, trokán péter, színdarab, 12 dühös ember, Reginald Rose, Silló Sándor
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.