Jártában-keltében
Szombathely - A Fő téren tegnap megnyílt a Belső terek - külső terek című nemzetközi kortárs szoborkiállítás, öt magyar és öt osztrák művész részvételével. A tárlat másik része a képtárban van, ahol ezeknek a művészeknek kisplasztikai alkotásai láthatók.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Dr. Gálig Zoltán, a Szombathelyi Képtár igazgatója elmondta: azért fontos ez a kiállítás, mert itt jártában-keltében találkozhat az ember a komoly művészettel, hogy nem kell külön helyszínre menni, de lehet akár - hiszen a képtárban folytatódik a tárlat ugyanezen alkotók kisebb munkáiból. Így megszemlélhetjük a kis- és nagyplasztikák különbségeit és hasonlatosságait is, az egyes alkotók jellemző munkamódszereit, stílusát, humorát, munkáik sajátosságait.
A muzsikára és az extra látványra összegyűlő közönséget dr. Ipkovich György polgármester is köszöntötte. Azzal, hogy a korábbi években is nagy siker volt a szabadtéri szoborkiállítás, jó ötlet kivinni a műveket az emberek közé. Az idei tárlat nemzetközivé bővült az osztrák alkotókkal.
Alkotótársait Elisabeth Ledersberger-Lehoczky szobrászművész mutatta be, aki a Fő téren egy nagyon friss (2008-as) munkájával, a monumentális Quo vadisszal van jelen, a képtárban látható a téma kis verziója is.
A kiállítás osztrák résztvevői: Wolfgang Karnutsch, Otto Potsch, Mag. Hannes Turba, Dumitru Verdianu.
A magyar résztvevők a Morph Csoport tagjai: Drabik István, Gaál József, Kalmár János, Mata Attila, Szabó Tamás. Közös a munkáikban az emberközpontúság, a figurativitás, és az, hogy valamennyien hagyományos módon készítenek szobrokat.
A megnyitón Jankovics István professzor díjakat adott át Elisabeth Ledersberger-Lehoczkynak, Kalmár Jánosnak és Thomas Toldinak.
A herényi Gothard Obszervatórium kertjében volt egy Sic itur ad astra (Örömmel a csillagokhoz) szimpózium - Kalmár János, Elisabeth Ledersberger-Lehoczky, Heidi Tschank, Ulrike Chladek és Bruno Cappelletti részvételével. Akkor ezek az alkotók azokból a fákból dolgoztak, melyeket Jankovics professzor vágatott ki, mert már nem láttak ki az obszervatóriumból. Az anyagot a professzor beadta az Europlanethez (európai csillagászati és űrhajózási központ), ott nyertek díjat az alkotók, melyet Hollandiában adtak át.
- A Jupiter holdjának, a Titánnak a felfedezője, a kutatási projekt szellemi atyja, Jean-Pierre Lebreton fogadott két héttel ezelőtt, és végigvezetett az ESTEC kutatóközpontban, hogy megmutassa a berendezéseket - mondta Elisabeth Ledersberger-Lehoczky. - A művészet és tudomány címszó alatt további közös programokat is fogunk csinálni, ez egy nemzetközileg elismert projekt, amit Jankovics professzorral kezdtünk el. A díj, amit kaptunk, egy komoly távcső, amit a herényi obszervatóriumban helyeztünk el, hogy tudják használni a csillagászok, nekünk pedig visszatérő ok, ugyanúgy, ahogy a kert szoborparkja. A csillagászatot és a művészetet három kérdés köti össze mindig: Honnan jöttünk? Hová megyünk? Kik vagyunk? A csillagászok, ha belenéznek a távcsőbe, a múltba néznek. A Nagy Bummhoz próbálnak közelíteni a tudományukkal. Mi történik fizikai szempontból? Mi a humánum? Jean-Pierre Lebretont és csapatát is olyan óriási kreativitás mozgatja, mint a művészeket, csak más csatornákon jelenik meg.
