A Mesebolt Bábszínház előadás-sorozata egyszerre teaház és szabadegyetem
Gondolnánk-e, hogy Japánban egy bábot három ember mozgat, Vietnamban pedig derékig vízben állva játszanak a színészek? Ilyen különlegességekről esett szó a Meseboltban.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Elképzelhető lenne, hogy óvónők, pedagógusok, egyetemi hallgatók is eljöjjenek, hiszen a bábjáték műfaji sokszínűségét, a bábjáték történetét, esztétikáját nem öncélúan mesélik el. Hanem azért, hogy kiderüljön: hányféleképpen mesélhető el egy történet (hasznos lehet a gyerekek megközelítése szempontjából), hogyan hat(hat) a gyerekekre a zene, hogyan lényegülhet át egy kéz madárrá, miképpen fér meg egymás mellett a népi hagyomány és a kortárs művészet.
A legutóbbi Figurás teázóban a speciális bábtechnikákat mutatták be, értelmezve azt is, mi az, hogy speciális. Hiszen számunkra különleges minden, ami nagyon messze van, és nagyon egzotikus, például a japán bunraku, a vietnami vízibábszínház vagy az indonéz vajang. De amikor Kemény Henrik megy messze földre játszani, mondjuk Amerikába vagy Taivanra, az ottaniaknak meg ez az egzotikus és speciális.
Az is speciális technika volt a középkori moralitás- és passiójátékokban, amikor felállították a keresztet Krisztus testével, egy drámai pillanatban Krisztus feje a mellére bicsaklott egy zsinór kioldásával. Azt is speciális bábtechnikával oldották meg - szakrális környezetben -, hogy Mária szeméből könny fakadt. Ez az ünnep hatását fokozta, és katartikus élményt váltott ki.
De speciális bábtechnika a japán bunraku is, amely 300-350 éves hagyományra tekint vissza. Osakából ered. Kőszínházban játszották, közel ember nagyságú, 120-150 centiméter nagyságú figurákkal. Három ember mozgat egy bábot: a Mester a fejet és a jobb kart, a második játékos a bal kezet, a harmadik játékos a lábakat. Csak a Mester arca szabad, a másik kettő kámzsát visel. Hétévente lehet előrelépni a képzésben. A játékos lábmozgatóként kezd, majd hét év múlva térhet át a bal kéz mozgatására, újabb hét év múlva lehet esetleg Mester.
A három mozgató hierarchiája a keleti filozófiához kapcsolódó rendszert tükröz, a tudás elismerését. A bábjátékosnak társadalmi rangja van, nagy tiszteletben tartják a Mestereket. A bábos tudás öröklődik a családokban, igyekeznek, hogy a szál meg ne szakadjon. 25-30 fős társulatok dolgoznak, komoly nézettséggel, nagy támogatottsággal. A többórás előadásokból Európába 1-1,5 órás darabokat hoznak át. Nem annyira az események, mint inkább az emóciók fontosak, melyeket tökéletesen kikristályosodott jelrendszer közvetít.
A vietnami vízibábszínház valóságos show-műsor. A játékosok derékig vízben állva, függöny mögött mozgatják az elöl vízben ficánkoló figurákat. Az a meggyőződésünk alakulhat ki, hogy talán csak könnyűbúvárok ténykedése révén lehetséges mindaz a finom, differenciált mozgás, amit látunk. A témák a vallási mítoszoktól indulva a mindennapok eseményeinek ábrázolásáig jutnak.
Speciális Peter Schumann bábszínháza is. A Bread and puppet gondolkodó színház. Peter Shcumann minden elő-adás előtt saját kezűleg sütött, fokhagymás olajba mártott kenyeret oszt a nézőknek. Megadja a test táplálékát, majd odaadja a lélekét is.
Címkék: Mesebolt Bábszínház, teaház, szabadegyetem
