Erkély az asztalon
Zöldségekből, gyümölcsből rakták össze Rómeó és Júlia alakját a klasszikus erkély-jelenethez - ez volt a ráadás a Mesebolt Bábszínház Figurás Teázójában szerda este.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Másképpen szólva: hogyan pálcázza meg az igazgató, Kovács Géza a bábszínészeket, ha arra van szükség. A pálcás gyakorlat során csak az ujjvégek érintkeznek, közös levegővétellel kezdődik: hallani egymás ki- és belégzését, akkor kezdeni el a mozgássort, egymásra figyelve. A körben felállt játékosok egységes organizmusként kezdenek el működni, miközben csak az ujjvégeken keresztül érzékelik egymást. Formákat lehet kialakítani, melyekből esetleg nehéz aztán kibonyolódni . Ez lényegében test-animáció - izgalmas térformák és kapcsolatrendszerek kialakítására szolgál.
Ugyanez párban is működtethető: levegővétellel, szemkontaktussal indul, majd impulzusokat adnak egymásnak. A páros harmóniák létrehozása során is fontos először az együttműködés létrehozása, amikor még nincsenek vezető szerepek. Ha már jól működik, erős a kapcsolat, akkor hol odaadják, hol átveszik az irányító szerepet, lehet extrém helyzeteket kialakítani. Bátran vállalni kell, hogy ki az irányító és ki az irányított. Ez egy marionett-játék alapja lehet.
A vállra tett tenyérrel kialakított kontakt-kapcsolatban az döntő, hogy kinek az akarata érvényesül. A hátul lévőnek kell legyen annyi bizalma, hogy átadja magát a mögötte lévő irányításának.
Páros játék az a groteszk megjelenésű humanoid figura, amelyhez elég egy kabát és egy pár cipő. Aki elöl áll, az adja a figura fejét és kezét, a fordítva felvett kabát ujjába dugva a karjait. Aki az első játékos háta mögött áll, a derekánál előre nyúlva játszik a cipőkkel a kabát alatt. A harmonikus mozgások mellett a diszharmóniát is meg lehet mutatni. Milyen, amikor a figura tagjai önálló életet kezdenek el élni, ha például támad a cipő, és összegyűri az újságot, amit a többi rész olvasni akar.
A tárgyjáték egy másik változata azt kipróbálni, milyen, amikor három kancsó három nővérként jelenik meg. A három különböző kancsó-karakter hogyan táncol el három különböző női lelket. Az egyik finom, törékeny, romantikus úrihölgy, aki harminc évvel ezelőtt elveszítette huszárkapitány vőlegényét. A másik egy hüppögő, duzzogó ifjú lány, a harmadik egy királynői alkat, fenséges, lenéző, ötven év körüli nő, akinek hőhullámai vannak. A valóságból közvetített, a tárgyra átvitt érzésekkel a három kancsó citerazenére táncol.
Kvázi bunraku színház a papír-színház, ami itt helyben kialakul: három ember mozgatja egy figura végtagjait. Először alapmozgássorokat próbálnak, majd belevetik magukat a Rómeó és Júlia erkély-jelenetébe. A dialógus közben a fej akár elhagyja a testet, de az is megesik, hogy összekeverednek a két alak végtagjai. Ugyanez a gyümölcs-figurákkal is megelevenedik: a banánokból is építkező Rómeó átjut a kosáron, és bizony a dudorászó, zöldség-szoknyáját nyitogató Júlia közelébe jut. Az erősen korhatárossá váló jelenetet a rendező végül leinti, a fantáziára bízza a továbbiakat.
Címkék: Mesebolt Bábszínház, rómeó és júlia, figurás teázó
