A Jeles-kód megfejtése
Kár, hogy minden előadás után lehetetlen találkozóra hívni a közönséget. Bár a Zarándokének az az előadás, amelyről muszáj sokat gondolkodni és beszélgetni - vagy megnézni még egyszer. Ez is kiderült a késő esti közönségtalálkozón a WS Színházban.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
1 hozzászolás
Vannak, akik nem is előadás után maradtak itt, hanem direkt a közönségtalálkozóra jöttek el a színházba. Mert nagyon szeretik - vagy nem szeretik -, mert értik - vagy nem értik az új Jeles-előadást. A Zarándokének erősen megosztja a közönséget , foglal helyet a színpadi fotelben Jordán Tamás igazgató - körülötte a színészek, és itt van Jeles András rendező is. A tét nagy, hiszen Jordán Tamás arról gondolkodik hangosan, hogy - a válság és a bevétel-kényszer közepette - milyen színházat kell csinálni ebben a városban .
Nem azt kaptam a Zarándokénektől, amit vártam , mondja egy néző - és egy színész visszakérdez: Mit tetszett várni? Ez a szó/váltás mindenféle művészeti alkotás befogadásának mottója lehetne. Óhatatlanul elvárásokkal, előítéletekkel ülünk be a nézőtérre, veszünk a kezünkbe könyvet, megyünk kiállításra stb. A színházi előadás például a hagyomány szerint legyen lineáris, érthető , egyértelműen dekódolható. (Ha klasszikus szerzőről van szó, legyen szép - és titokban, emelkedetten unalmas.) A legnagyobb kérdés az, hogy ha egyszer csak másféle jelrendszerrel találkozunk - például az alapjában véve történetmesélő Zarándokének rétegzettségével, álomszerűségével, asszociációsorokat elindító képeivel -, akkor az dühöt és elutasítást vált-e ki belőlünk, vagy valami mást. Mondjuk kíváncsiságot. A közönségtalálkozón az a tétel is beigazolódik, hogy nézőként mindig a saját bőrünket - érdeklődési körünket, olvasmányélményeinket, az életünket - visszük a vásárra. Kiss Mari szerint a Zarándokének befogadásához a szív megnyitása kell. Vagyis nem az a kérdés, hogy Jeles úr, mit akart ezzel? , hanem az, hogy hat-e ránk - az érzelmeinkre -, amit hallunk és látunk.
Nem lehet kérdés az sem, hogy a Weöres Sándor Színháznak melyik úton kell továbbmennie. Hát ezen. A közönség érdekében.
Címkék: jeles andrás, zarándokének
- Nagyné Lengl Rita |
- 2012 02 13 |
- 20:44
Nem tettszett.Érzéseket váltott ki belőlem,de azt nem birná el a klaviatura...Mégegyszer megnézni?Nehéz volt ez így is.A körülöttem ülőket figyelve ők is valami ilyesmit éreztek.Közönségtalálkozó?Jordán Tamás valamit érezhet...Fél talán ,hogy jövőre csökken a szinházba látogatók száma?Hát ezek után?Jeles András nevét megjegyeztem,ha Ő rendez én nem leszek a szinház közelében sem. Kívánok erőt,egészséget a többi darabhoz Önöknek és nekünk is.
Hozzászólások »
Eddig összesen 1 hozzászólás érkezett.